Míg az FC Barcelona az egekben van, az örök városi rivális, az Espanyol, a pokol bugyrai felé közelít. A csapat utolsó helyen áll és noha a vezetőség mindent megtesz azért, hogy orvosolja a  hibákat, semmi sem akar sikerülni. A hét végén az Osasuna elleni vereséggel pokoli helyzetbe került a csapat morálisan is: a 91.percben szerzett góllal kikapni ebben a helyzetben.....borzasztó, ráadásul egy hatpontos meccsen. Azért annyit meg kell jegyeznünk, hogy magyar vonatkozása is van a mérkőzésnek, az Osasuna-ban játszó Vadócz Krisztián személyében. Visszetérve az Espanyolhoz, annyi sikertelen meccs után, amelyre nem jelent gyógyírt az FCB legyőzése sem, szembe kell nézni a másodosztállyal. Mégpedig a sors fintoraként az egyesület első saját stadionjából, amely nemsokára kerül átadásra a város szélén és gyönyörű szép. A vezetőség szezon elején büszkén hirdette a történelmi tényt, azoban a gála lehet, hogy "halotti" tor lesz egyben. A drukkerek között az elkeseredést közöny váltotta fel, és az értetlenség. Hogy lehet ide süllyedni ezzel a gárdával? Igaz, hogy már tavaly is voltak jelek, amik mutatták: valami nem stimmel. Azóta jópár trénert kipróbáltak, de semmi. A játékosok nem mondhatók rossznak, de valami hiányzik. Valami plussz, ami...talán a szerencse? Talán. Mindenesetre érdekes, hogy az Elnök Úr, Martín Sánchez Llibre fejében mindezidáig nem merült fel, hogy gyakorlatilag egyedül ő az állandó résztvevő ebben a 1,5 szezonos vesszőfutásban, és talán példát vehetne Ramón Calderónról. Vagy átadhatja a gyönyörű stadiont egy hivatalos divízió 2-es meccsel is!